AZ ÚJ VILÁG
Lám, aki meghalt, újra él. S ebben az új életben újakat
remél, újakat hisz, újakat tud, újakat lát, újakat hall, újakat szeret. Ahhoz,
hogy újjászüless, meg kell előtte halnod. S mint a haldoklás, úgy a születés is
fájdalmas. Sírsz, vergődsz, tiltakozol, majd csendben eltűröd, majd elfogadod,
hogy nem te irányítasz. Életed mátrix szövete lobog, mint szélben egy hímzett
zászló. Aki előbb sírt, az végül nevet. Akinek előbb fájt, annak most jó. A
fájdalom is a tiéd, úgy, ahogy a kegy. Halandóságod végső haláltusája
lezajlott. Aki lettél az vagy, s aki voltál, az maradtál, mégis más és nagyobb.
És erősebb. És bátrabb. Félelmeid magad mögött hagytad. Szereteted a felhők
fölé emelkedett. Amikor megkérdik tőled, szeretsz-e, válaszod megfontolt és töprengő. Már tudod mit kell
érezned, már tudod mi a szeretet. Ezért óvatosan mondod ki. A szeretet az
elfogadás és az elengedés gyötrelmes gyermeke. Szeretni úgy valakit, hogy el
kell engedned. Nem lemondás ez, hanem megértés. Nem az van, ami látszik, hanem
az van, amit érzel. Azt viszont soha senki, semmilyen körülmények között nem
veheti el tőled, mert az a Tiéd, az Te vagy, az vagy Te!
A lemondás birtoklás következménye és mindenképp hiányt ébreszt, az
elengedés viszont szeretetből fakadó döntés, ami arra irányul, hogy a másiknak
jó legyen, még akkor is, ha neked fáj.
Az elengedés és a szeretet akkor valódi, ha egy olyasvalakit
engedsz útjára, aki fontos neked. Aki hiányzik.
Aki esetleg nem viszonoz.
Megismered, megszereted, lángolsz. Felismered, összeértek és
ekkor kell elengedned. Majd hónapok után vissza kell nézned, s még mindig jónak
látod azt, amit tettél.
Tisztelt tudós fizikusok, ez az igazi, valódi időutazás.
Most bemutatom önöknek.
Az olvasóktól pedig annyit kérek, amennyit szoktam. Nyitott szívet,
s hajlandóságot a megértésre.
Ne ítélkezz senki felett, még magad felett sem, mert az nem
a te dolgod. A bíróság feletted áll, sokkal
ISTEN HOZOTT AZ ÚJ VILÁGBAN
Isten hozott, a szeretet hozott és Te hoztad el magad idáig.
Légy hálás ezért. Egyetlen vízcseppből
tenger lett, s e tengerből óceán. Éppen ennyire vagy te is fontos ebben az Új
Világban. Hiszen az első vízcsepp nélkül, sosem jönne létre az óceán. A
vízcsepp ereje is hatalmas és az óceán ereje is hatalmas. Te hatalmas vagy. Ez
a kis csepp, már a születésekor tudta, hogy ő Óceán lesz. Tudta, valahol
mélyen. Tudta és elérte.
Ahogyan te is felismered ki vagy és hol vagy.
Így leszel te is az, aki már most is vagy. A Forrás már az
elejétől fogva benned van, a Forrás, mint Teremtő, aki Te magad is leszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése