kedd, július 28, 2009

Milyen érzés az,a mikor tudjuk, hogy valaki van mellettünk, pedig nem látunk senkit

Személyes tapasztalataimat szeretném veletek megosztani. Ennek egyetlen oka van,mégpedig az, hogy elhiggyétek, mindannyian úgy vagyunk összerakva, hogy érezzük az odaátról érkező üzeneteket, hogy vegyük a jeleket. Tehát a medialitás nem kiváltság, nem jutalom, nem kiugró képesség, nem jelenti azt, hogy az illető bárki vagy bármi fölött áll, hanem ez a tulajdonság természetes, veled együtt született, a szenzorok ott vannak, csak hajlamosak vagyunk elhessegetni az érzéseket, pedig nagyon egyszerű és nagyszerű tapasztalásokat zárunk ki magukból.

Ha ezeket a jeleket tapasztalod vagy tapasztaltad bármikor, biztos lehetsz benne, hogy egy földöntúli energiát érzékeltél és ha figyelsz ezekre, tudni fogod, mit akarnak tőled. Próbálj meg nem félni közben és légy nagyon de nagyon nyitott, őszinte és szeretetteljes, együttérző, segítőkész, még akkor is, ha érzed, nem jószándékú az a valami, ami megtalált.

1. Érzed, hogy valaki áll mögötted. Megfordulsz, de nem látsz senkit, viszont egy bizonyos pontnak képtelen vagy hátat fordítani.

2. Feláll a szőröd. Általában a kezeden. Minél erősebb az energia annál jobban áll a szőröd, vagyis libabőrös leszel. Hiszen a te energiarendszeredet is érinti a másik energia. Energiaáramlás indul meg köztetek. Akinek több van, attól elvonja a másik, amíg ki nem egyenlítődik, addig tart. Nem túl kellemes érzés,amikor az ember hátán futkos a hideg-ugye megint csak milyen szép és kifejező a magyar nyelv?- viszont biztos jel arra, hogy hidd amit érzel. Most ahogy írok, folyamatosan áll a szőr a bal kezemen.

3. A hidegrázást, szőrfelállást érezheted gyengéd, nagyon finom, kellemes simogatásnak is.

4. Amikor határozottan érzed, hogy valaki áll mögötted, és egy határozott érintés érzel, általában a karodon, válladon, akkor is egy ilyenről van szó.

5. Amikor egy elhúnyt szerettedre gondolsz, szinte abban a pillanatban meg is jelenik melletted. Máris érzed energiáját, érzelmeit. Ilyenkor érezhetsz erős fájdalmat a szívedben, szomorúságot, határtalan örömet. Hangosan felnevethetsz vagy sírásban törhetsz ki. Ezek nagyon komoly átélt érzelmi reakciók.

A legfontosabb jel az, hogy biztosan érzed és tudod, hogy ki van veled, mit akar, vagy egyszerűen csak tudod, hogy ő van ott. Ha például van hidegrázás és rágondolsz az elhúnytra, de nem tudja minden porcikád, nem érzi minden sejted, hogy valóban ott van, akkor csak egyszerűen egy szellő érintett meg, nem volt ott senki. Hiába érzed, tapasztalod a jelket, velődig érezned kell, tudnod kell, hogy JELENÉSről van szó. Ne magyarázd bele a történésekbe, méág akkor sem, ha vágy egy ilyen kapcsolatra. Ha valóban ott a kapcsolat, az érintés valódi, tudni fogod, belereszketsz, minden tagod veszi a jelet, borsódzik a hátad, ráz a hideg, áll a szőröd, elöntenek az érzelmek.

6. Amikor már ügyesen veszed a jeleket, belső hallásoddal hallod a hangját. Hallod mit kér, hallod, hogy sír, hallod, hogy nevet. Amikor már elég nyitott vagy, belső szemeddel látod, hogy hol tartózkodik éppen.

7. Amikor alkalmas leszel rá, fizikai szemeddel is látni fogod. Én még csak suhanásokat, árnyakat, színeket látok. De pontosan tudom, hogy ki van itt, mit akar, kihez jött, mit szeretne. Tudom hol ül, vagy áll, hol fekszik. Tudom milyen állapotban van, érzem a szándékait.

Több évvel ezelőtt volt a a következő eset, amit többeteknek elmeséltem és az is lehet, hogy ide is leírtam. De most újra megteszem. Gyerekkorom óta félek a sötétben, tudtam mindig, hogy hiába vagyok egyedül a szobámban, sosem tudok egyedül lenni. Rettegtem. Aztán már felnőtt voltam, pár évvel ezelőtt kezdődőtt, hogy nem mertem a szobámban aludni, mert volt ott valaki. Igaz Ági????Te jöttél segíteni. Aztán egyszer nem tudtál jönni, mert éjjel volt és nekem kellett megoldanom. Nagyon féltem, de ott akkor sikerült. Itt jegyzem meg, mert félek elfelejtem, néhány elhúnyt nagyon erőszakos tud lenni a halála után, még akkor is, ha életében egy nyugodt, szerény ember volt, hiszen, ha nem erőszakos, nem figyelsz rá, neki pedig kevés az ideje arra, hogy segítséget kérjen. Tudjátok az a bizonyos 40-50nap, amíg úgymond nem baj, ha itt van, addig tudunk segíteni. Utána már ittragadt szellemről beszélünk, aki szenved, újra átéli 7 naponta a halálát és megtöbbszörözve érez mindent. Gyűlöletet, szeretet egyaránt. Ezért fontos az, hogy halottról vagy jót vagy semmit.
Szóval éjjelente ugyanabban az időben ébredtem fel mindig. Fejemre húztam a takarót, mert tudtam, hogy megint áll ott valaki. Folyt rólam a víz annyira féltem. Aztán olyan 2-3 óra után már jó volt, utána nem hatottak rám. Volt, aki bántani akart, úgy éreztem és volt aki egyszerű átutazó volt, segítséget keresett. Egy ilyen eset volt az amit szeretnék leírni:
Éjjel a szokásos időben felébredtem. Reszketés, szédülés, forgás, aztán egy furcsa mélyről jövő hang, mint egy láthatatlan gépezet, ez volt a menetrend. És akkor egyszerűen csak éreztem, tudtam, minden porcikám tudta, hogy ott áll, Ő, a halászbácsi, Norvégiából. Gumicsizmában, koszos nadrágban, háló volt a kezében. Egy régi karmikus kapcsolat miatt voltam pont én az, akihez segítségért jött. Én hangosan kiabáltam magamban, hogy "Menj el, félek, nem tudom hogy kell segíteni!!! Félek, menj el! Menj el! Akkor ő rámnézett és szomorú arcot vágva átsétált a szoba másik végébe, még egyszer visszapillantott és a falon át távozott. Persze ez csak nekem a falon át, hiszen ott ahol láttam őt kimenni, a fizikai síkon fal van,. de számára nincsen se tér se idő, tehát ő távozott, számára jelentéktelen, hogy ott éppen fal van. Nagyon féltem.

Azóta is félek, de megtanultam kikapcsolni és amikor jönnek az érzetek, éjjel, a szobámban, amikor csend van, egyszerűen elhessegetem magamtól és alszom tovább. Nappal nem szoktam lezárni a kaput, mert akkor nem félek. (Auron nem ezen a kapun át üzen)
Szóval ez áldás és csapás is egyben, mármint az, hogy valaki kihasználja-e az egyik természetes emberi adottságát vagy sem. A médium kihasználja(nem magamról beszélek, mert nem tartom magamat médiumnak). De ha egyszer kinyitottad a kaput, utána nem tudod becsukni, mert ráéreztél arra a természetedre, ami mindvégig benned volt. Mint amikor megtanulsz biciklizni, azt sem lehet elfelejteni, csak esetleg hosszabb kihagyás után, bizonytalanok az első körök, de mégis egyensúlyodat megtartva tekersz. Így van ez ezzel a dologgal is.

Ha érzel, nem lehet bajod, hiszen tudod ki a jó és ki nem jó. Az egyetlen akadályod te magad lehesz, ahogy például én is az vagyok magamnak, hiszen nem bízom magamban és hitem hol erősebb, hol gyengébb, de sajnos megrendíthető, nem teljesen szilárd, állandó bizonyosságokat keresek a fizikai világból, pedig amiket érzek, látok, hallok, nem kitalálmányok, hanem tapasztalások...de látjátok, most is önmagamnak bizonygatom saját hitelességemet, de ha ezt te írod le, azonnal, feltétel nélkül elhiszem. Viszont tudom, hogy a gátak bennem vannak, de lerombolni nagyon nehéz őket, talán ez az életfeladatom.

Amikor megvan a kapcsolat, belereszketsz az érzelmekbe, próbáld ki a következőt:
Hidd és tudd, hogy mindent tudsz az illetőről. Csupán attól, hogy rágondolsz-ez a ráhangolódás- tudod, hogy hol lakott, tudod hogy hívják, egyszerűen egy átfogó kép jelenik meg róla, amiből minden infót le tudsz hívni. Olyan érzés ez, amikor tudod, hogy mindent tudsz, de csak ha konkrét dologra fókuszálsz, akkor tudsz kérdésekre válaszolni. Érdekes dolog ez.

Ez nem csak elhunytak esetében érvényes. Ha a jövőbe akarsz látni és megengedett a számodra(mert jogod van az infóhoz és eltudod visleni!!!!!)egyszerűen ráhangolódsz a kérdésre és először egy globális kép jelenik meg az adott helyzetről ,amit elkezdhetsz bogózgatni, és végül az egyre finomabb szálakig jutsz el. Azért nem könnyű feladat ez, megterheli az agyat és a lelket is. Viszont, ha jó segítő infó jön le, amivel másnak örömet okozol, az jó érzés. Egyik barátnőmnek évek óta nem jön össze a baba. Egyik masszázs közben megjelent ez a bizonyos globális kép, amiben láttam egy hintázó kislányt,A.fölött aki megmondta a nevét, láttam a ruháját. Konkrét üzenetet küldött leendő anyukájának, ami így hangzott:
"Szia anya, itt vagyok én már melletted régóta. Ne szomorkodj. Egy éven belül megfoganhat a testem. Még lezáratlan feladataim vannak, dolgom van még itt, de mivel a sors úgy rendeli,hogy én legyek neked az első,nem lehet másképp, várnod kell, ne félj minden rendben van, én már itt vagyok anya!"
Nagyon érdekes volt, felemelő, legszívesebben sírtam volna, de masszázs közben mégsem....elmondtam rögtön amit láttam, persze nem teljes részletesen mesélve, mert mindig bennem van, hogy hülyének néznek. majd ha bebizonyosodik, akkor az lesz az igazán felemelő. Addig is várjuk Esztikét.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Andi! Kávé? Holnap délelőtt ráérek! :)

Névtelen írta...

(Shinla)
Üdv!
Ezekről az ismeretlen-ismerős látogatókról keresgéltem neten, mikor a blogodra akadtam.Kicsit ijesztő volt, amit olvastam, lévén már velem is megesett hasonló. Gyakorlatilag éreztem, hogy valaki áll az ágyam mellett.
Noha nem láttam, meg mernék esküdni rá, hogy egy magas sötéthajú férfi volt. Kunsztom sincs mit akarhatott, de kicsit féltem tőle.
Többször is megesett velem, hogy éreztem, mintha nem lennék egyedül a szobámban. Párszor olyan mértékű félelem kerített hatalmába, hogy meg kellett kérnem édesanyámat aludjon mellettem, mert félek, pedig már nem vagyok gyerek.
Eddig próbáltam ráfogni a túlbuzgó fantáziámra, de ezt a bglogbejegyzést olvasva sikerült meggyőznöm magam, hogy még talán nem kattantam be.
Volt már olyan, hogy hajnalok hajnalán felébredtem, és rossz érzésem támadt. Félelmemben valamit motyogtam, valami olyasmit, hogy: "Nem tudom mit akarsz, nem tudok segíteni. Kérlek hagyjál!"...
Néha látok kisebb elsuhanó foltokat.
Itthon pedig sokszor olyan érzésem van, mintha valaki figyelne.
Talán még nem vagyok skizofrén.-.-"