A Pránanadi ötös tanfolyamon vagyok túl. Lesz mire emlékezni és ismét kaptam a világból egy szeletkét, amit megtapasztalni nagy ajándék, itt e földi testben. Sajnos nem írhatom le, de az, hogy van valami odaát, hogy ezek a földöntúli dolgok működnek, nem kétséges. Az egom sajnos mindig próbál meggyőzni, hogy káprázat, hogy képzelgés. Pedig láttam, hallottam, éreztem, tapasztaltam és mélyen megérintették a szívem és a lelkem azok, amiken mostanában átmentem. Ági látja felettem Auront, ennek nagyon örülök.
Személyes tanításom is folyik, most éppen az alázat gyakorlat tart nyár óta. Annyira alázatos vagyok, hogy abba se akarom hagyni. Mondjuk ki:a gyes alatt takarítani jártam és mág most is májusig. Eleinte presztizskérdést csináltam belőle, de mára nem más, mint alázat gyakorlat. Meg kellett tudnom, hogy mi, te, nem a munkákkal vagyunk egyenlők. Egy ember nem az, amit csinál. Hogy ki vagy te? Az, aki belül vagy.
Amikor a mérnöki diplomámat hasznosítva dolgoztam, nyomorultabbul éreztem magam, mint most, amikor más után takarítok.
Ennyi. Szép estét mindenkinek. Csináljátok a Piramis Gyakorlatot, ez nagyon fontos lesz még a későbbiekben. Alapelv: az EGYSZERŰSÉG.
És annyira de annyira szeretem Auront és nagyon szépen köszönöm neki a segítséget és a jelenlétet! Hogy lehet valaki ilyen önzetlen?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése