1.Kint fekszünk a kanapén a férjemmel. Sokszor alszunk kint, ebben az álmomban is ott vagyunk. Sötét van. Szemben velem az előszobaajtó, ami nyitva van, sosem szokott. Csodálkozom is rajta. Beszűrődik a Hold fénye. Nagyon fázom. Odabújok a férjemhez, érzem a testének melegét, ez nagyon jól esik. Közben tudatosodik bennem, hogy álomban vagyok. Hirtelen elkezdek félni. Nem tudom mitől. Felemelem a fejem és az előszoba felé nézek. Ahogy a Hold bevilágít egy vékonyka alak suhan át ebben a fényben. Azt éreztem, hogy ez egy olyan alak, úgy néz ki, mint ahogy a földönkívülieket ábrázolják. Fehéresszürke bőr és nagy fekete szem, vékony test, vékony lábak-karok. Még csak a sziluettjét láttam, de éreztem, hogy ilyen. Még jobban odabújok Jocóhoz és egyre jobban fázom. Érzem Jocó meleg kezét, alábújok, mert nagyon félek. Egyszer csak egy jéghideg kéz csusszan be a hasam alá. Érzem, hogy nevet rajtam, amiért megijedek. Megfogom a kezet egy pillanatra és amit akkor éreztem, érzem most is, ahogy írom. Olyan volt, mint egy hideg, hűllő tapintása. Vékony ujjak, hideg, rideg kéz és apró pikkelyek, de nem szúrósak, olyan volt, mintha egy tyúknak a lábát fogtam volna meg, de négy hosszú ujja volt. A tapintása csak összehasonlítható egy tyúklábbal, de egészen jellegzetesnek tűnt, előtte ilyet soha nem éreztem. Aztán felijedtem és nem értettem, mit keresek a hálószobában, mikor az előbb még nem ott voltam. Ez az eddgi egyik legvalóságosabb álmom volt. Nagyon valóságosnak tűnt.
Kieg: Amikor a kezet fogtam, éreztem, hogy a lelke is közömbös, sivár. Egy olyan semleges érzelmű lény volt, sőt picit gonosz is. A bőre száraz volt, nem nyirkos és feltűnően fehéresszürke színű volt. Undorítónak találtam.
2. A másik most a napokban volt. Valahová megyek. Ahogy lépek, egyre sötétebb van. Minden lépéssel egy kicsivel kevesebb fényt látok, a sötétség viszont annyira fekete, hogy evvel a szóval írhatná le: A SEMMI. A fényben látom, hogy egy lépcső van előttem. Egy lépcsőfokot lépek lefelé és máris megint kevesebb a fény. Még egy pontban látok valamit, ami egy kijárat. Tudom, ha oda belépek kijutok a sötétből. Lépek egyet és egy egészen sötét terembe érek. Semmit nem látok. Aztán megint megpillantok egy aprócska fényt, és látom, hogy a fal mellett van egy kicsike rés, lehetetlen átjutnom rajta. De érzem visszaút nincsen, hát megpróbálom. Átférek. megint egy sötét szoba. Körülnézek de csak a nagy SEMMIT látom. Feketeség és az ÉN TUDAT van jelen. Erre annyit mondok magamban: "Jó akkor legyen megint a szokásos. Meghalok és kilépek a testemből." Aztán egy csodás lebegő érzést érzek, amit a reinkarnációs utazások alatt szoktam. Senki és semmi nem vagyok megint, csak ÉN. És ez jó. Persze az öröm és a szabadság nem tart sokáig, mert megijedek és újra a testemben találom magam a hálószobában az ágyamban.
Aki tud, kérem szóljon hozzá.
Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése