Auron üzenete Lászlónak, aki autóbaleset miatt 6 éve fekszik kómában, fejsérülés miatt.

Nem akar segíteni. Nem avatkozhatunk be. Lelki viadalban van a beteg. Nem tud dönteni. Életében sem tudott és most sem tud. Nem tudja, hogy hol a legjobb. Közömbösség a lét felé. Mindegy hol van. Szabad akarat alapján más teendő nem lehet, mint a türelem és a várakozás.
A szeretteinek üzeni, hogy hagyják őt magában, a lelkét hagyják lenyugodni. Nem kell erőltetni. Hagyni kell. Vannak dolgok, amiket a lelki szinten kell megoldania, ezért a napi látogatások felzaklatják és visszatartják a döntésben és a megoldásban. Annak oka van, hogy ilyen hosszú ideje van ott. Ne felejtsük ez csak a fizikai szinten hosszú idő. Neki az idő nem érzékelhető fogalom. Ő csak úgy van. Nem szenved. Egy kérése van, az az, hogy hagyják őt békén ebben az állapotban még egy darabig. Az, hogy mennyi időre van szüksége, nem lehet tudni. Attól függ milyen gyorsan találja meg újra önmagát. Ő most pihen. Lehetőség az abszolút befelé forduláshoz. Számvetés önmagával. Elrontani tilos és veszélyes is. Nem sajnálni kell, hanem megérteni. Ő keményen dolgozik. Önmagáért. Nem lehet a fizikai szinten élő hozzátartozó önző. Még ne fontolgassák a lekapcsolást, még kell neki a test. A végső döntést még nem hozta meg. A munka nagy része most folyik. Azt, hogy hány éve él így, csak a fizikai síkon tarthatjuk fontosnak. Számára oly mindegy. Mindenféle beavatkozás veszélyes az ő fejlődését illetően. Most egy teendő van. Hagyni ebben az állapotban. A testét viszont jobban karban kellene tartani. Még több mozgatás és masszírozás.
Az övé egy teljesen befelé fordult állapot. A kóma egy igen mély formája. A külvilág érzékelése nulla. Az érzései lelki szinten működnek. Ez nekünk borzasztó, de neki visszatérés az eredőhöz a fizikai kapocs megszakítása nélkül. Az az egy hajszál tartja itt, de ha az hirtelen elszakad, szándékosan van „véletlenül” nem vezet jóra. A feladat befejezetlen marad.
Köszönöm.
Andi.