A Galaxisnak nevezett világ egyik végtelen csápján vagy.
Felfoghatatlan a távolság ami egyik pontját a másiktól elválasztja. A kanapédon
ülve a te Univerzumod a nappali és a lakás. Egy metrón ülve a te Univerzumod az
alagút és a megállók. Amikor a
nappalidat látod, a többi világot csak elképzelni tudod, ahogy akkor, abban a
pillanatban kinéz. Nem látod az embereket, akik az utcán elhaladnak a házad
előtt. Tudod hogy néz ki és tudod, tegnap óta nem változott. Ha változott, azt
is hozzáképzeled, mert tudod a hírekből, hogy hó esett. Az a világ nem valóság,
hanem egy elképzelt illúzió, mégis benne élsz. Mégis a részed. Tudod, hogy
igaz,tudod, hogy van. Nem kérdezed hogy lett, csak tudod, hogy egyszerűen LETT.
Most tekints ki magadból ne csak utcára, hanem nézz felfelé,
határtalan képzelettel. Meddig tudod magad a világba képzelni? Alakítsd
világodat. Tőled függ nagysága. Képzeld bele azt, amit tudsz és fogadd el, hogy
egyszerűen csak LETT és te is csak úgy LETT-él benne. Tudnod kell, hogy minden
születés és létezés okkal történt és történik az Univerzumban. Mert ahány
létezés van odaát, annyinak kell lennie itt is.
Haladj a mikro létezéstől a makro létezésig.
Ha a Naprendszer méretét viszonyítjuk a létező Világ
méretéhez, nem nagyobb, mint ennek a mondatnak a végén lévő pont.
Ebben a pontban vagy te is. De körülötte ott él az egész
mondat. Tudatja a lényeget, megmásíthatatlanul. A pontról láss a mondat
elejéig. Ez a cél. Tudni, hol vagy és tudni ki vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése