Transzcendens élmények....Utazás az asztrálsíkon....testkilépés...tudatkihelyeződés...más dimenziókban utazás

TESTKILÉPÉS  TUDATKIHELYEZŐDÉS

Alapvetően előforduló mindig jelenlevő momentumok:

1. Tudod , hogy a fizikai testedben vagy. Pontosan meghatározott helyen és időben.
2. Erős húzást érzel. Ami történhet úgy, mintha a bokádnál fogva húznának le az ágyról .
3. Húzás helyett forgó érzet jelenhet meg. Ez a gyakoribb.
4. A testből való kilépést egy jellegzetes kattogó, doboló, dobogó hang előzi meg.
5. Még a tudat a testben, de már mindent látsz magad körül, holott tudod, a szemeid csukva.
6. Szemlélődsz ebben a módosult állapotodban.
7. A közvetlenül a kilépés előtt nálam kétféleképpen szokott zajlani: Vagy látom, amint eltűnik a plafon és helyette megjelenik a Világűr, a számtalan csillaggal, de ez sokkal több, mint amit valaha éber tudati állapotban láthatsz. Az egész olyan, mintha egy hatalmas fekete vászon lenne feletted kifeszítve, amin a számtalan apró fényes csillag remeg.
8. Többször előfordult, hogy fentről egy fényoszlop jelent meg, amibe belekerülve- rám fordul felém, egyenesen mintha értem jönne ez a forgó örvényű energiacső-indul meg a kilépés, ami nem más, mint egy iszonyat gyors, elképzelhetetlen sebességű egyenesen felfelé és kifelé repülés. Annyira gyors, hogy félelmetes. Mert tudattal(még a földivel) tudod, hogy ilyen gyorsasággal tized másodperc alatt olyan messzire jutsz, ahonnan úgy érzed, már nincs visszatérés.
9. A repülés megindulásától megszűnik az idő, de legfőképp a tér.
10. Száguldasz a világűrben. Én általában ott vagyok, de volt olyan is, hogy a Földön, ismert város felett, vagy a lakásban.
11. Ha megijedek, tudatosan azonnal bent akarok lenni újra a testben. Ez azonnal meg is történik, azaz a tudat visszakerül, de a test még pár másodpercig, vagy ki tudja meddig(mert az idő mint tényező ebben az állapotban egyszerűen nincs) mozdíthatatlan. Ha nem ijedek meg, ami mostanában elég gyakori, akkor az utazás tovább halad. Néha egy hang megkérdezi, hová szeretnék menni és mit szeretnék látni. Akkor örömmel mondom magamnak, hogy a Marsra, vagy Oda és rámutatok egy csillagra.
12. Amennyiben tovább sikerül haladnom, képes vagyok megnézni a kezeimet és a fénytestemet. Tudom, hogy én vagyok! Tudom, hogy a fizikai test az ágyban alszik, de képtelen vagyok megmozdítani, mert most ez a test vagyok, csak ezt tudom irányítani. Tiszta AVATAR. Ez a test fényesen, sárgászöldeskéken ragyogó. Olyan is van, hogy repülés után tudom megnézni magam, mindig a kezemet nézem, hihetetlen tiszta a kép és éles és szabadnak érzem magam. Egyszer kipróbáltam, hogy a fizikai testem is kinyújtja-e a kezét, amikor ez a fénytest, de a válasz NEM. Nem mozgunk együtt.
13. Az asztrálérzékelés többszöröse a földi érzékszervek által közvetített érzékelésnek. A látás olyan éles, ami itt elképzelhetetlen. A hallás szintén. Minden egyszerre él. Minden egyszerre van jelen. Mindent egyszerre tudsz és érzel. A fényeknek hangja van. A színeknek tapintása. Mintha mindenbe belelátnál. Csodás. Az égen a csillagok mintha ezerszer jobban ragyognának. Lüktetnek és mindent tudsz róluk. Persze szavak nincsenek erre, nem tudom leírni. De képes vagy mindet elérni. Mintha megnyílna a tudásbázis minden eleme számodra.
14. Előfordult, hogy repülés közben megfigyelhettem azt a bizonyos energia fénycsövet, ami akár lehet AZ A BIZONYOS ALAGÚT is.  A végén ott a fény, tudom ODA TARTOK.
15. Azt gondolom, a halál is ugyanez. Ha az elme nem félne, amit legtöbbször sikerül kiiktatnom, azt mondom, csodás, felszabadító érzés. A világ legtermészetesebb állapota ott lenni, átmenni. Mintha minden rabláncod lehullna. Eggyé válsz a mindenséggel.
16. A fényalagútban lényeg számtalan „fajtája” és formája halad. Mint egy zsúfolt fényes metróállomás.  Mindenki utazik. Mindenki a saját útját járja, épp ezért senki nem foglalkozik senkivel. Tudunk egymásról, de a telepátia olyan erős, hogy felesleges megállni vagy beszélni, még sosem próbáltam, de szerintem nem is lehet.
17. Az utazás vége többféleképpen alakulhat: érkeztem a Mars közelébe, gyönyörűséges volt, de sajnos leszállni nem tudtam. Ahogy a tudat a szinteken csúszkál, előfordul, hogy az álom szintjére kerülök, ami számomra irányíthatatlan, a fizikai síkhoz közeli állapot. Előfordul, hogy más világokba kerülök, más lények közé. Ilyen kétszer fordult elő. Az egyik esetben megfigyelő lehettem egy emberekhez hasonló család életében, leírhatatlan. Egy másik esetben pedig ismerősökkel találkoztam, pont, mintha hazaértem volna. Láttam annak a világnak a hegyeit egy nagy ablakból. Csodás volt. Ezek után az élmények után sokszor napokig sírok az örömtől. Öröm ráérezni arra, hogy szellemi lények vagyunk. A mindentudás hatalmával megajándékozva. öröm tudni, hogy a világot uralhatatlan erők irányítják. Őröm tudni, hogy az ember, mint faj, csak hatalmasnak hiszi magát, de sorsunkról nem mi döntünk. A törvények szerint, mind hazamegyünk.  Arra kell törekednünk, hogy a lehető legtöbb és legjobb tapasztalatot vigyünk haza. Talán ezért kell a törvények szerint élnünk. Tudod TÖRVÉNY AZ, AMI MAGÁTÓL MŰKÖDIK ÉS NEM AZ, AMIT MŰKÖDTETNEK.

Istenem, bár lennének szavaim, amivel átadhatnám neked azt, amit ott érzek és látok. A csodát és a lehetőséget, hogy átmehetek és vissza is jöhetek, hogy ezt elmondhassam.