szerda, január 28, 2009

Auron, kérlek mondd el mit gondolsz a magyar népről és a magyarságtudatunkról

Kis porszem a végtelenben-így hiszitek ti magatokról.
Kis porszem ugyan, de hatalmas, és a nagy egység nélküle nem teljes-ez a valóság.
Tudatosság:amikor tudod magadról, hogy mennyit érsz. Közben nem más ideát követsz, hanem azt teszed, ami neked jó. Ha megrögzötten akarsz hasonlítani valakihez, belebuksz. Ez történik veletek is. Miért követtek mást? Miért hiszitek, hogy nektek az a jó, amit más mond? Hogy fogjátok véghezvinni azt, amiért itt vagytok? A ti utatok nem lehet ugyanaz, mint bárki más útja. Ha más útját követed, az neked tévút. Régen tudtátok miért vagytok itt. Tudtátok, mi a dolgotok. Vezetőiteknek kezében volt a hatalom, fejében volt a tudás. A hit, amely a tudással volt egyenlő. Tudtátok, mit és miért tesztek. Képesek voltatok másokért meghalni, képesek voltatok önzetlenül viselkedni. Ezt kellene újra megtanulnotok. A vezetőtök soha nem fog benneteket jó irányba vinni, mert ő még csak tudni sem akar semmiről. Nem értetek van, csakis kizárólag magáért és a hatalomért. Őt más nem érdekli, csak az, hogy ő legyen az országotok első embere. Régi történelmi személy visszatérése, aki akkori sérelmeiért akar bosszút állni. Nem közületek való. Nem való közétek. Viszont sokkal erősebb és nem lehet őt kidobni a helyzetéből. Neki tetszik az, hogy az ő személye miatt kisebb polgárháborúk alakulnak ki. Legyezgeti a büszkeségét az, hogy tele vannak az újságok a nevével. Tetszik neki a felhajtás, ami körülötte zajlik. Míg más nehezen szokja meg azt a luxust, ami körülveszi, ő az első pillanattól kezdve élvezte, hiszen régóta vágyott már rá, hogy ünnepeljék. Elégtétel ez neki tőletek, magyaroktól. Ti megadtátok neki, mert féltek! Mert önzőek vagytok. Sajnos. Féltitek gyermekeiteket a jövőtől, pedig a jövő a ti kezetekben van. A harctól nem kell féltenetek gyermekeiteket, mert a harc árán kapjátok vissza azt, ami a tiétek volt mindíg is. (nem csak háború a harc, az élet maga egy küzdelem) Amitől féltenetek kell őket és magatokat, az az ármánykodás. Ez van most. Mocsáron jártok, lápos vidéken. A kis emberek, felnéznek az ő nagy vezetőjükre, aki nagyon szépen tud mosolyogni. Felteszi az álarcot és az álarc alá sokan nem látnak de még többen nem is akarnak alánézni, hiszen a valóság fáj és beismerni azt, hogy rosszul döntött, nehéz, sőt fájdalmas. De ne féljetek! Mivel van rá módom, megtehetem, hogy megnyugtatlak benneteket. Az igazság mindíg is győzni fog. Ez olyan, mint a gravitáció. Amit ledobsz, az leesik. Jó párszor elkaphatod, de egyszer úgy is leesik. Mindenki azt kapja, amit érdemel. Fontos az, hogy te mindíg a jó oldalon maradj! Bármi áron! Kerüljön az bármibe! Ha valami nagyot áldozol, nagyot kapsz vissza. Kapni jó, de csak akkor, ha már adtál te magad is.

A legnagyobb ami hiányzik, az az egységtudat. Gyűlölitek egymást, pedig régen a nemzetség minden tagja pontosan tudta, hogy hová tartozik és tudta, hogy mindenki egyért egy mindenkiért van. Még régebben említettem, hogy az emberiség az egyetlen faj, akik képtelenek összefogni, mert mindíg lesz olyan, aki kilép, aki ellenszegül. Ha egy bukik, bukik mind! Amíg nem értitek meg, addig nem lesztek egy nagy teremtő erő.

Mátyás király, az igazságos. Ő tudta, mennie kellett. Többször kapott olyan ember hatalmat, aki tudta a miért-eket. De menniük kellett. Most pedig, nincs méltó vezetőtök és vezető nélkül sosem áll össze az egység.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Húha!

Unknown írta...

Gyerekek! Ez csodálatos, mondjátok el mindenkinek!

Névtelen írta...

Szia! Tetszik a blogod :) Csak így tovább:)