szerda, december 03, 2008

A Mesterekről

A mesterek, akik segítenek. Ezt most nem Auron írja, hanem én Andika. Az jutott eszembe, hogy pár hete írt nekem itt egy Marika nevű hölgy, segítséget kért. Válaszoltam is neki, de azóta sajnos nem jelentkezett. Kár..-(

Szóval. Van a belső Mesterünk, aki nekem Auron. Az, hogy éppen elérhető-e, csakis az én lelki állapotomtól függ. Ez az előző bejegyzésből is kitűnik. Rágondoltam és jött.

Aztán van a külső Mester, aki fizikai testben segít. Nekem is van egy ilyen Mesterem, akit RJ-nek hívnak. Na igen, ő a MESTER-em. Akivel lelki kapcsolatban kellene lennem. Akire ha gondolok, összeszorul a szívem. Sajnos nem érzem.
Most voltam egy újabb nadi tanfolyamon, ahol magával a NAGYMESTERREl találkozhattam. Ő egy 16-os szinten lévő tanvédő láma. Nagyon féltem tőle. Ő a nagy PJ. Aztán amikor megláttam őt: egy kistermetű, mosolygós, jóságos ember, tele szeretettel, nyugalommal és alázattal. Még irántam is. Amikor búcsúkor átölelt, nem tudtam visszafogni magam és odasúgtam neki ezt:
" Köszönöm, hogy itt lehettem. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy találkozhattunk.Évek óta vártam erre. "
Úgy éreztem nem bírom ki sírás nélkül. Ezt az embert először láttam, először beszéltem vele, mégis azt érzem: Igen, ő az!!! Ő a MESTER. Az én MESTEREM. Ő az, akire felnézhetek, akit követhetek. Ő az, aki szeret, pedig nem ismer. Ő az, aki mindenkit szeret, egyformán. Nem titokzatos, minden kérdésre nyugalommal válaszol. Nem misztifikálja a tant, hiszen tudja, hogy a valósághoz mindenkinek joga van, fokozattól függetlenül.
Most ilyenkor mi van?????
Ilyenkor az ember egyszerűen Mestert vált?
A mostanival soha de soha nem éreztem ezt!!! Bár őszinte leszek, azt hittem igen!!!!Most viszont, hogy érzem az igazi érzelmeket, fáj ez, ami van.
Kérédés: Mit tegyek?
Andi.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drága! Amit én: előre. Az ötös, aztán megint a NAGYMESTER!!!!
Én pont ugyanezt érzem. De tudjuk, hogy európában nagyobb tudású nála nincs.
Amikor a sorállás után megölelhettem, az én könnyem is kicsordult és csak annyit tudtam mondani, hogy Köszönöm!
És szerintem tudja, pontosan tudja mit érzünk.
Én is itt vagyok, mint aki elveszítette az édesanyját. De tudom hogy csinálom és továbblépek és visszatalálok.
Ahogy írom ezeket a sorokat, könnyezem. Nem sírok. Jól érzem magam. De tudom, hogy mit kaptam. Ahogy olvasom a soraidat még inkább.
Ezért aztán tovább kell lépni. Van aki eszköz, van aki a megérkezés. Nem érhetünk el mindent egyszerre.
de előbb-utóbb elérjük a célunkat.