Körülöttem csend - és temető / Csak néha suttog valami,/ csak néha lehet hallani : ez ő, ez ő, ez ő !- / azután minden újra csendes, / és álmodik a temető." let Minden este befejeződik életünk egy kis darabja, - a naplemente erre utal. Jön az éberből alvó állapotba való átmenet. Minden ilyen átmenetet új nap követ, miközben új élet ébred és régi hervad el, minden a végső, nagy átmenet felé halad.
„Jön az este lassan, csendben,/ és az esti szürkületben.// Csillagok fénylenek az égen, / fénylő pontok a sötétségben.// Utat törve a sötétben, / lágyan simogatja a környéket / és világítja be az éji vidéket."
November 1-én díszbe öltöznek sírkertjeink. Virágok a sírokon, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak a temetőkben, s alkonyatkor varázsosan nyugodttá, csendessé teszik .A krizantémmal ékesített sírhelyek az elmúlás díszei.
„Örökzöld koszorúk, hófehér virágok,/ borítanak minden temetői hantot.// Gyertyák és mécsesek lángjai remegnek, / örök nyugalmat kérve a lelkeknek."
Amikor az est szemfedője ráborul a temetőkre, az apró gyertyák, mint égi csillagok tükörképei ragyognak a sírokon .A szeretet, amelynek nincsenek határai és betájolási lehetőségei, a sírhanton túl is megmarad, mert a „ szeretet soha el nem fogy"
Még egyszer visszanézünk, a gyertyák, mécsesek pislákolnak, a virágok hervadásnak indulnak….
„Olyan mohón csókolta a dér, /hogy elpirult egy gesztenyelevél. // A sápadtsága bíborszínre gyúlt…/Nászindulót az őszi szél dúdolt. // Szegény kis élet lázban reszketett / és tudta jól, hogy :elvégeztetett. // A dér ölében gubbasztott a vég / s a fagynak adta fényivó szívét. // Kisemmizetten összepöndörült / a szíve nélkül s haldokolva dűlt // a vén faágra, mint a búcsúzó, / ki azt zokogja : élni volna jó.// Apás kínjában felnyögött a fa,/ s az ágtól elvált búcsúzó fia // Hullott alá …de ekkor jöttem én / s kezemre szállt a megfagyott levél. // Alant a földön csillogott a sár, / mint tátott száj, hogy elpusztítsa már. // Nem engedem, érett a szó belém. / Enyém marad a gesztenyelevél. // Hisz én se több, csak kis levél vagyok, /s ha jő a tél majd, én is meghalok. // Én is lehullok…óh, Uram, kezed / így fogjon fel majd akkor engemet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése