csütörtök, október 22, 2009

Túl a hatoson



Ilyenkor úgy érzem nincsenek terheim. Ott maradtak. letettem őket. Persze aztán pár óra alatt magamra szedem újra. Mi lesz holnap, tanulnom kell, mit főzzek téma....
Ilyenkor derül ki az, hogy mennyi értékes és különleges ember van körülöttem.
Ilyenkor derül ki az, hogy valójában nem kell ahhoz valakit a szó szoros értelmében ismernem azért, hogy őszintén szeretettel tudjam átölelni, igazából a szívemmel és nem csak a karjaimmal. "Ismeretlen" emberek és közöttem nincsen távolság. Úgy érzem az útjaink összeérnek ilyenkor és amikor egyedül jársz egy úton, ami nem is olyan könnyű, jó érzés egy ismerős idegennel találkozni, aki megért, aki átölel. Ez történik egy-egy ilyen elvonuláson. Íme a szívemben és a lelkemben tomboló érzelmek.
Ez a rajz beszéljen helyettem a továbbiakban.


Szeretni jó, ölelni jó, bárcsak így maradna már.
A testi érzetek illetően baromi fo@ul érzem magam. Fáj, szúr, hasogat, csikar, hányingerel, majd elalszom, mintha kikakk volna.

Nincsenek megjegyzések: